Identitásunk fejlődése során akkor érhet el egy megfelelő stabilitást, ha azt szellemi alapokra helyezzük, ami valódi én-ismeretet kíván tőlünk. Ezzel kapcsolatos kérdéseket, lehetőségeket jár körbe Csanádi József egyik írásában, melyből a következő összegzést hoztam.
Mi emberek, különböző szempontokból, de hasonlatosak vagyunk mind az ásvány, mind a növény – és állatvilághoz. Ez utóbbit tekintve lényeges hasonlóság az idegrendszer megléte. Ez képezi az érzékelés alapját az állatoknál is és nálunk is. A fejlettebb állatok ugyanúgy képesek átélni a külvilágból érkező különböző ingereket, mint mi. Ezek az ingerek az érzőtestben (asztráltestben) sajátos élménnyé alakulnak, melyek kellemes vagy kellemetlen érzetüktől függően kívánságok, vágyak vagy félelmek formájában nyilvánulnak meg.
Mi emberek, azonban ezen túlmutatóan képesek vagyunk különálló autonóm egyénnek érezni, értelmezni, tudni magunkat. Ez hoz valamiféle függetlenség érzetet minden mástól.
Az állatok nem tudnak magukra így tekinteni, az ő érzőtestüket magasabb szellemi törvényszerűségek irányítják. Mi e törvényszerűségektől eltávolodtunk önmagunk különálló értelmezése folytán és az állatokkal ellentétben olyan cselekedetekbe kergetjük magunkat, melyek károsítják testi egészségünket és csökkentik életerőnket.
Önmagunk ellen irányuló tetteinket érzőtestünkből tudattalanul, kiszámíthatatlanul feltörő vágyaink és félelmeink irányítják. Leginkább az önzésről, mintsem a bölcsességről szólnak.
Ezek a kísértések szétszórják figyelmünket, tudatalatti részünkből vezetik viselkedésünket, nehéz uralni őket, így hatalmas erővel gyűrnek maguk alá, míg rá nem látunk, észre nem vesszük jelenlétüket.
Látszat önállóságot és látszat szabadságot ígérnek.
Ennek ellensúlyozására fejlődésünk során szükségessé vált, hogy tudatos részünkben is legyen egy nagyobb erő, ami felé tartunk és ami kisegít bennünket mélységeinkből. Ami át tudja alakítani a szellemi világ törvényszerűségével ellentétes tudatalatti tartalmainkat. Egy magasabb szellemi erő ami kísértéseink, árnyékaink felismerésével, átformálásával és meghaladásával egy üdvösebb minőségbe húz, ahol valódi önállóságra és valódi szabadságra találunk.
Ez az erő nem szétszór, hanem egy irányba koncentrált, magasabb én-tudat felé visz, kinyit és tudatosabbá tesz minket pszichés folyamatainkra. Képes ellentartani és átalakítani kísértéseinket.
Luciferi és Krisztusi erők egyensúlya ez, melyek ott élnek mindannyiunkban. Hogy melyik irányítja életünket, nagyban múlik önismereti munkánkon. Jelentősége abban van, hogy ma a tudomány szerint identitásunk központja a személyiségünk – aminek nagy része tudatalatti, árnyék tartalom, tehát mellőzi a tudatosságot, ezért szenvedélyből, önzésből mozgat minket.
A magasabb rendű embert, amely fejlődésünk célja nem találhatjuk meg a személyiségben, mert a személyes vágyak, szenvedélyek nem összekötnek, hanem elválasztanak. Tudatalatti működésünk akadályozza teljessé válásunkat, míg tudatos részünk épp a tudatosság erejével el tudja fogadni, hogy bár követünk el hibákat tudatlanságból, de azok által fejlődünk, erősödünk és gyógyulunk.
Ha a megismerés útján el tudunk jutni a magasabb szellemi törvényszerűségekhez, akkor azok átalakítják jellemünket és az asztrális személyiség-identitásból az egyéniség-identitás felé fejlődünk.
A feladat hatalmas, de erre a növekedésre, fejlődésre csak itt a Földön nyílik lehetőségünk.
