Víz, víz, víz…érzelmeink csillogó határtalan világa, mely bennünk patakzik, megnyugtatva háborgó elménket, kifáradt testünket. Könnyeink tisztítják szívünket, átmosva fájdalmainkat, átmelegítve lelkünk hidegét. Csak tekereg, hömpölyög, morajlik a természetben is – nem kér semmit, nem vár semmit; engedi közelségét, hogy lecsendesedhessünk. Elhordozza érzéseinket, a nagy döntéseink megszületéséhez.
„Az ember csak a kevésbé fontos dolgokról dönt az eszével, a sorskérdésekről a közérzete határoz, méghozzá meglepően könnyedén. Az értelemnek nem oszt lapot, hallgatásra ítéli …”
– Fehér Béla –
Milyen meghatározóak érzelmeink életünkben, mi pedig dolgokat helyeztünk eléjük. Már nem látjuk egymást, nem találkozunk szívvel, nem tudjuk kik is vagyunk ott legbelül … a látszat mögött.
Eljutottunk addig a történetig, mikor az igazság és a hamisság fürdeni mennek egy tóhoz, leveszik ruháikat, majd a hamisság természetéből adódóan gyorsan visszaúszik a partra és felveszi az igazság ruháját. Az igazság pedig meztelenül marad, mert nem tartja méltónak a hamisság ruháit.
Így mi emberek hisszük a hamisat és megrökönyödünk az igazon. Ma talán még kimondani is nehezebb, ezért az igazság végül kénytelen a hamisság ruháját viselni, ha nem szeretné, hogy végleg száműzzék a társadalomból.
Mikor kezdtük ennyire elfedni érzéseinket? Mióta nem veszünk róluk tudomást?
Az emberek egy kis részét szuperérzékenynek nevezzük, mindössze 20%-át. Mondhatjuk, hogy a társadalom csak e picinyke rétege érzékeny a világra. Ha keressük a párhuzamot, szervezetünk vízháztartása fordítva aránylik a szuperérzékeny réteghez. Ami azt jelenti, nem szuperérzékenyek vagyunk, hanem nem vagyunk elég érzékenyek magunkra, másokra. Olyan hangos az ego, nincs fül ami meghallja lényegünket, hogy közelebb húzódhassunk érzelmeinkhez.
Ha még messzebbre merészkedünk észrevehetjük, hogy földünk nagy részét is vizeink teszik ki. Épp olyan arányban, mint testünkét.
Ez a ruhacsere tehát rengeteg homályt, kiismerhetetlenséget, illúziót és becsapást hozott, de ennyi vízzel itt a földön és a testünkben, csordultig lehetnénk érzelmekkel, és a szeretet millió formájáról is szólhatna életünk, amitől a betegségek is elkerülnének minket. Vehetnénk hát a bátorságot, hogy elkezdjük felfedezni magunkban érzelemvilágunk gazdagságát, mert Itt csordogál bennünk és körülöttünk.
A hamisság, a homály mögött valójában az igazság rejtőzik. Az érzékeny, igaz szeretet; a belőle kibomló viselkedés és élet. Erről már rég megfeledkeztünk, talán tudni sem szeretnénk róla, mert van valami, amit fontosabbnak hiszünk. Ez a mi nagy földi tévedésünk.
Amikor életünk egy pontján ezt meglátjuk, elindulhatunk érzelmeink keresésére.
Igaz, óhatatlanul hoznak magukkal csalódásokat is. Mindenekelőtt, hogy az élet értelme, lényegisége nem ott, nem az anyagi dolgokban van, ahol eddig kerestük. Ha továbbra is ott keressük, addig földi síkon, csak földi értelemben semmi nem tud igazán be- és kiteljesedni, mert mindig ott marad valami hiány; elszalasztott lehetőségeinkben, reményeinkben és megannyi másban.
Talán fizikai világunk legnagyobb csalódása – ez a földi hiábavalóság.
Ha képesek vagyunk megküzdeni, megbékélni vele és azt a valamit, ami még mindig hiányzik, többé már nem akarjuk csak földi vágyakkal és örömökkel feltölteni – mert rájöttünk, hogy nem is lehet, akkor kapcsolatba kerülhetünk valamivel, ami nagyobb nálunk. Megnyílik bennünk az a dimenzió, az a tér ami elvezet életünk valódi minőségéhez és meg tudja mutatni azt, amihez nem lehet értelemmel közelíteni és átélni, amihez magunkkal kell vinni a szeretetet és ami végül elhozhatja a kiteljesedést.
Ettől válik érthetővé az is, hogy miért szenvedünk valamennyien kisebb-nagyobb érzelmi hiányban. Miért születünk oda, ahová és miért ejtenek rajtunk sokszor akaratukon kívül sebeket szüleink.
Hogy magunk felé fordulhassunk, beemelhessük legmélyebb érzéseinket, megérthessük gyerekkorunkat, annak fájdalmaival együtt. Aztán lassan elkezdhessük megadni magunknak ami hiányzott.
Ezen az úton megleljük életünk valódi értelmét és igazságát; megtanulunk ismét érezni és szeretni és az igazság is végre visszakaphatja ruháit.
